Rab voltam a Hortobágyon - Árkustanya, 1950-1953

Kilenc-tíz kiadót is megkeresett Varga Albert nyugdíjas főtanácsos, míg rátalált arra, amelyik vállalta könyvének kiadását. Az ünnepi könyvhétre készült a kötet, amely A rab voltam a Hortobágyon címet kapta és az idős féri életének három és fél évéről szól. Arról az időszakról, amikor Árkus tanyán kényszerült élni, kényszermunkatáborban. Azt mondta: korábban sose gondolt rá, hogy papírra vesse emlékeit, ám bántja, hogy még mindig olyan keveset beszélnek és tudnak az emberek az internálótáborokról. Jól emlékszik arra az éjszakára - éppen búcsú előtti nap volt -, amikor elvitték a családot. Este még azt játszotta a hegedűjén: "Puszta néma táj, rajta út se visz..." A kötetben a történelmi háttér, visszaemlékezések és a segítők szerepelnek, meg egy elrejtet fényképezőgéppel készített fotók, egy rabtárs versei és az ott lévő 823 ember adatai. Másfél év munkája. Ezért tanulta meg használni a számítógépet. A könyv megírásában - mondta - nem a haszonszerzés vezérelte, hanem az erkölcsi elégtétel. A határsávba 1956 után költözhettek vissza. Munkát csak a MÁV-nál kapott, amelyhez hű maradt nyugdíjazásáig.