Íróiskola - Tollforgatás mesterfokon

A baj ott kezdődik - mondja az elkoptatott régi vicc -, mikor az ember halva születik.
Az író akkor születik halva, ha azt hiszi magáról: ő tud írni.
Ez a könyv az élveszületőknek szól, akik velem együtt vallják: van még mit tanulniuk.
Utat nekem is - és mindnyájunknak - főként az írásművészet nagyjai mutatnak, Mikes Kelementől Móricz Zsigmondig, Lev Tolsztojtól Albert Camusig, Arany Jánostól Pilinszky Jánosig. Még ha mi nem is jutunk el soha az ő mélységeikbe és magasságaikba.
Íróiskolánk - amelynek különben tanárok és diákok, újságírók és más betűvetők is jó hasznát vehetik - tőlük ellesett tanulságokkal van teli. Emellett a magam jóval szerényebb tollforgatói pályájának a tapasztalatai sem hiányoznak belőle. Mindebbe azonban nem kell izzadva, nyögve ásnia bele magát bárkinek. Olyan iskola ez, ahol inkább vidám beszélgetés folyik. No, nem lefetyelés. Nem olcsó duma. Ide csak annak érdemes jönnie, aki az eleven eszmecseréből, a fel-felszikrázó gondolatokból okulni is akar: hogyan adhatná át ő is minél elevenebben, szikrázóbban a maga eszméit, gondolatait, szíve sejtelmeit-sugallatait. Nehogy Arany János szavai teljenek be rajta is:

Össze nem áll, hiába fúrsz, faragsz,
Majd itt bicsaklik félre, majd amott,
És kárba vesz a sok becses robot,
Mellyel, ha méltóbb helyre áldozád,
Megkapálhattad vón` kukoricád.