Ima ellenségeinkért - A szent korona misztériuma - A Szent Korona misztériuma II.

ATILLA HÚSVÉTJA
Isten ostora, világnak pörölye 451 húsvétjára virradó éjjel (április 7-én) földig rombolta a Mosel-völgyi Mettensis városát. A bűnös hely egyetlen éjszaka tűnt el a föld színéről Semmivé lettek falai, épületei. Csak por és hamu gomolygott a világot elnyelő, sűrű sötétségben. Jézus Krisztus feltámadt napjának első hajnali sugarai egyedül Protomártír Szent István kápolnájáról verődhettek vissza. Húsvét ünnepére, Atilla ítélete szerint, csak az első vértanú emléke volt méltó. Az egész városból csupán Szent István oratóriuma maradt érintetlen. A halálból megtért Istenfiú fénye annak szentélye fölött ragyogott, akinek élete bűntelen és tiszta volt. A történtekről a kortárs Gregorius Turonensis is részletesen beszámol Historiarum című művében.
Az utókor mégis értetlenül áll a hunok cselekedete előtt, pedig a középkori hagyomány megőrizte számunkra ennek magyarázatát. S ez a tudás megvilágít valamit a magyarság Szent Istvánhoz és a Szent Koronához történő különös vonzódásából. A mű, amelyet a korabeli Európa szinte minden országában ismertek, és népszerűsége minden képzeletet felülmúlt, a Jacobus de Voragine által írt Legenda aurea néven fennmaradt, szentek életét tartalmazó gyűjtemény. A Magyarországon is járt szerzetes a XIII. század derekán készítette el művét, melyben igyekezett az egyház szentjeire vonatkozó korábbi hagyományokat is feldolgozni. Azonban a Legenda aurea legnagyobb szabású képi ábrázolása a Magyar Anjou Legendáriumhoz köthető. így különös jelentőséggel bír, amit az István névvel kapcsolatban megőrzött számunkra Jacobus de Voragine gyűjteménye.