Beszélgetések Luigi Nonóval

E kötetnek - mint a Zeneműkiadó interjú-sorozata valamennyi kötetének - nem is rejtett célja, hogy a magyar közönségnek bemutasson egy olyan zeneszerzőt, akinek legfeljebb neve ismeretes zeneszerető körökben. Luigi Nono a II. világháború után porondra lépett nemzedék egyik legjelentősebb tagja. Valamikor az 50-es évek elején Karlheinz Stockhausennel és Pierre Bozulezzel együtt tűnt fel Darmstadtban. El is nevezték őket "darmstadti szentháromságnak", noha mindhárman más és más elveket követtek már akkor is, más és más felfogásuk volt a zenéről, a zene megújításáról, a zene szerepéről. Nono már akkor is elkötelezett művész volt, harcos baloldali, aki minden művével a forradalmat, a társadalmi átalakulást, a haladó eszmét szolgálta. Ez az alapállás azóta is változatlan munkásságában, melynek éppen az ad jelentőséget, hogy ezt az elvi-eszmei állásfoglalást összekapcsolja a legmaibb, legmodernebb zenei kifejezőeszközökkel. Pályája kezdetén a schönbergi dodekafónia híve, ma az elektronikus zene egyik legjelentősebb művelője. Ám sem a dodekafónia, sem az elektronika nem egyéb kezében, mint eszköz. Eszméjét és célját szolgálja az is, hogy szinte valamennyi alkotása szöveges-vokális.