Művek fogadtatása - Esszék, tanulmányok

Részletek a kötetből: József Attila és Illyés Gyula kapcsolata pedig egyelőre lezárhatatlan és feloldhatatlan kérdéskörnek mutatkozik. Nem annyira az irodalomtörténet-írás, az életrajzi kutatás a ludas ebben, hanem tudománnyal szinte semmit sem törődve a szájhagyomány makacs továbbélése a közvéleményben, amelyet a közírás különböző formái, a média, olykor még szépirodalmi jellegű művek is lelkesen terjesztenek. (Illyés Gyula és az ő "megbocsáthatatlan bűnei")
Déry Tibort 1957. április 20-án tartoztatták le. Miután erről tudomást szereztek a népi írók, csoportosan kértek kihallgatást Kádártól, aki csak Némethet és Ilyést fogadta. Tehát nem Németh kezdeményezte ezt a találkozást. Az ENSZ-levél szervezését viszont négy hónappal később, augusztus 20-a után kezdték meg, s a szöveg már szeptember 5-én megjelent. A két író ebben nem vett részt, ennek állítása nem félreolvasás, hanem rágalom. Próbáljuk elképzelni, amint az irodalmi életben részt nem vevő, súlyosan hipertóniás Németh László, az idegállapota miatt többhetes nyári altatókúra után lábadozó Illyés aláírásgyűjtő ívvel szaladgál. A legszebb az lett volna, ha félúton találkozhattak volna Sajkod és a tihanyi rév között.
[] Egy nyugat-európai értelmiségi számára Homérosz is inkább csak lexikálisan ismert, s modernebb klasszikusok nevét is lehetne sorolni. Elképzelhető még az is, hogy Európában sokkal többen olvassák magyarul Petőfi, sőt Arany műveit, mint valamely világnyelven Homéroszt. Világirodalmi részvételünket illetően tiszteletben tartom s elvileg hasznosnak is a főszerkesztő szándékát, ám egy magyar irodalomtörténeti kézikönyvnek nem lehet ez a fő célja, remélhetően száz év múlva sem. Arra kellene inkább törekedni, hogy a jelenleg mintegy 13 millió magyar ember s majdan megszülető utódaik minél gazdagabban tudják használni az anyanyelvüket, minél egészségesebb személyiségek legyenek, s ebben segítse őket az anyanyelvű irodalom. Mert hiába fogják esetleg káprázatos angolnyelv-tudással olvasni bármely nyelv kanonizált klasszikusait, az anyanyelv és a hozzá kötődött több ezer éves kultúra hiányában a globalizációnak is csak áldozataivá válhatnak. ("Minden Egész eltörött")