Egy makró emlékiratai

Ez a kisregény az új magyar próza egyik alapművének számít. 1967-ben jelent meg először, majd 1993-ban az Újvidéki trilógia című kötetben is szerepelt. A naplóformában írt mű újvidéki fiatalok egy csoportjáról szól, akik a világ hazugságaival és felszínességével kerülnek konfliktusba. Életüket lézengéssel, semmittevéssel töltik, nem járnak dolgzni, egyetemi tanulmányaikat is elhanyagolják, ám ez a világ lehetetlenségére és elviselhetetlenségére adott válaszreakciójuk. Így lázadnak a normális élet, a társadalom konformizmusa és a konvenciók ellen, így próbálják megőrizni függetlenségüket. Látszólag vidám és gondtalan életet élnek: isznak, szórakoznak, hajtják a lányokat, de valójában együttléteik során is magányosak és kiábrándultak maradnak. A szüleik élete nem szolgál számukra semmilyen mintával, ám más alternatívát sem találnak arra, hogy miként lehetne élniük.