Végzetes tévedés

Tárgyait a főrangú világból merítette, melyben élt, mint annak jelentékeny tényezője, de nem az életből rajzolt, hanem francia regények után, melyeket olyanok írtak, akik talán nem is hatoltak be a főrangú világba; hősei és hősnői a síkos parketteken, puha szőnyeges boudoirokban, parfümös levegőben élnek; szeretnek, csalnak és csalattatnak, diadalmaskodnak és elbuknak. Nem volt elég írói ereje e megfestett (különben a természetben is színtelen) magyar főúri köröknek külön levegőt, karaktert és ízt adni (pedig valami megkülönböztető mégis van bennük); az ő alakjai bizony csak marquis-k és marquise-ek, akik magyar nevek alatt bujkálva, áttették mulatozási színhelyüket Párizsból Budapestre. De ettől eltekintve, nem lehet eltagadni, hogy novellái és regényei a jó ízlést szolgálták és a nemesebb irányokat s előadási modora nem nélkülöz bizonyos, inkább asszonyias, mint művészeti bájt, mely az olvasót kellemes hangulatba ringatja. Találóan nevezték Magyar Marlittnak; semmivel se volt rosszabb, de jobb se, mint a kis Thüringen e folyamatosan mesélő nénikéje. (Mikszáth Kálmán)