Velence varázsa I-III.

Huszonhárom évvel a mohácsi vereség után kezdődik Gyulaffy Tamás kalandos utazása Veszprémből Velencén át Skóciába, majd vissza Magyarországra. A XVI. század derekán járunk, 1538-ban Szapolyai János király I. Ferdinánd királlyal megegyezett az ország két részre osztásáról, és a váradi békében lemondott arról a jogról, hogy fia örökölje a trónt, bár János Zsigmondot később így is megválasztják a rendek királynak és Erdély fejedelmének. A törökök Magyarország jelentős részét már elfoglalták, Európában viszály dúl a katolikusok és a protestánsok között. Amikor 1549-ben Tamás elindul Velencébe, hogy ötvösnek tanuljon Loredan mesternél, még nem tudja, hogy milyen csillogó igazgyöngyöt talál a mester lányában, Giuliánában. Tamás, mivel kisnemesi rangja nem elég a gazdag patrícius családfőnek, megszökteti szerelmét Genovába. Andrea D'Oria dózséhoz menekülnek, aki megsegíti az időközben frigyre lépett párt, pénzt és menlevelet ad nekik. Ezután a Francia Királyságon át Angliába utaznak, majd hajóra szállván Skóciába, Edinburgh-be tartanak, Sinclair gróf udvarába. Sok érdekes dolgot tapasztal a Gyulaffyak sarja utazása közben, többek közt a Szent Grál rejtélyét is meg szeretné fejteni a Rosslyn-kápolna falai közt, amelyet végül saját lelkében talál meg végül és rájön, hogy otthonában, a szenvedéstől megtépázott dunántúli végvárban, Veszprémben a helye. De már túl késő, apját a törökök felkoncolják 1552-ben, Veszprém várának bevételekor, a portájukat felégetik a török katonák. Édesanyja, Erzsébet megmenekül és ekkor Tamás útja már Palotára, majd az Erdélyi Fejedelemségbe vezet. Ez a történet a szerelemről, a szeretetről és a kötelességről is szól, hiszen minden utazónak vissza kell térnie  egyszer otthonába, hogy megértse saját magát és az őt körülvevő világot is. Tamás arra is rájön gyermeke születésekor, hogy felelősséggel tartozik családjának, nem kutathatja örökké a nagy titkokat, amelyet a templomos lovagok is őriztek.