Hiány és létteljesség - Fejezetek a magyar filozófia történetéből

A magyar filozófiatörténet tematikus vonulatában az emberi lét teljességére és az ezzel koherensen összefügg hiány kérdésköreire vonatkozó kérdésfeltevéseket és a lehetséges válaszokat értelmezi a szerz különböz szövegek hermeneutikai elemzésével és összehasonlító analízisével. Az európai filozófiai tradícióban e problémakörök az egyes domináns filozófiákban tematizálódtak Arisztotelésztl Sartre-ig. A filozófiai diskurzusok univerzalitás-igényében jelenlév két kulcsfogalom mintegy vezérfonalként vezetett egyrészt a filozófiai rendszerek konstruálásához, másrészt a nem rendszerben gondolkodó bölcselknél, például az egzisztencia-filozófiákban is, jelents pozíciót foglalt és foglal el ma is a magyar bölcselet jeles alakjainak koncepciójában.

A két részbl álló könyvben a szerz az Abszolútum-központú koncepciókban (Böhm Károly, Varga Béla, Makkai Sándor, Brandenstein Béla), és a nem rendszerben gondolkodók elgondolásaiban (Révay József, Hamvas Béla, Király V. István) értelmezi a hiány és a létteljesség kapcsolódásait.

A tematikus megközelítés újszersége mellett a szerz a hagyományos filozófiatörténet-írás metodikáját ötvözi a hermeneutikai-komparatív módszerrel.