Menedék

Sérültek ősidők óta vannak közöttünk. Hiszen az ember, mióta csak létezik, veleszületett vagy szerzett betegséggel, fogyatékossággal küszködik. Már a barlanglakók is megsebesültek vagy elvesztették mozgásképességüket a vadállatokkal és egymással folytatott harcaikban. Őseink már akkor szembesülhettek a problémákkal: a gondoskodás, az ellátás, a befogadás vagy kirekesztés kérdésével. Ezek egy része ma is megoldatlan. Ami nekünk természetes, nekik csak nagy erőfeszítés után megkapott vagy meg nem kapott lehetőség. Ha az élet egy tenger, mi kényelmes hajón ringatózunk - ők a vízen hánykolódnak. Átcsaphatnak rajtuk a hullámok. Sokan fuldoklanak is, hosszan. Hány mentőövünk van? Mindig kevés. Hagyjuk elveszni a tehetségük, mert azt hisszük, teljesen "sérültek". Ezért mindnyájan vesztesek vagyunk, pedig kétszeresen is nyerők lehetnénk. A miénknél sokkal gazdagabb társadalmak azért gazdagok, mert megragadnak minden lehetőséget. Ők belátták, hogy a sérült is ember, részese nagy közös sorsunknak, és hasznot is hajt. Önmagának és másoknak. Persze csak akkor, ha hagyják. Ha hagyjuk.
Nemere István