Ember a retikülben

Az Ember a retikülben a Tranzitutas és a Messziről jött ember c. kötetek szerves folytatása. Egyik-másik novellában ismét felbukkan Árvai, ez a nemzetközileg nem jegyzett reménykedő, s hol megfigyelései révén varázsol elénk egy emberi sorsot, hol pedig ő maga sodródik meglehetősen képtelen helyzetekbe. Repülőgépről például kiterített testeket lát a rákoskeresztúri temető egyik napsütötte betonplatóján. S egy bennfentes utas azonnal magyarázatot is ad: Koporsóhiány.. gyenge a kapacitás. S az olvasó észre sem veszi, belecsöppent egy félreismerhetetlenül vésziendrés helyzetbe. Éppúgy, mint azokban a novellákban, melyekben a reális, mindennapi élet konfliktusaiból az író abszurd megoldással vezeti ki hősét. Gondoljunk például a féltékeny férj esetére, vagy Ólmosi-Bleier utolsó alkotására.
A kötet másik két ciklusa sajátos ellentétet képez. Visszaemlékezéseiben Vészi az ifjúságát, pályakezdő éveit idézi meg, a költővé válás értő-segítő tanúit és mestereit: Lesznai Annát, Kassák Lajost, Józset Attilát és Illyés Gyulát. Hangjátékaiban pedig a nyugdíjas életforma gondjait, lehetőségeit és buktatóit elemzi két kitörni vágyó öregember konfliktusában.