A párizsi Notre-Dame

A francia romantika egyik legnagyobb történelemidéző vállalkozása (1831) a középkor alkonyának Párizsát varászolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, ünnepi harangzúgással, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylány, Esmeralda szomorú szerelme a daliás íjászkapitánnyal, és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája. A regény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, mely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból.