Fakusz három magányossága

Vida Gábor történeteiben Fakusz, a frissdiplomás pszichológus útra kel, hogy feltérképezze a világot és önmagát. Mindig visszatérhet ugyan gazdag vállalkozó anyja kávé- meg cigarettaillatú konyhájához és kimeríthetetlen bankkártyájához, ám tudja: minden visszatérés az én újabb kicsi megsemmisülése. Útja során egy patinás kollégiumban kísértetre bukkan és szenvedélyre; egy erdőben - vágyott robinsoni-rousseau-i (ábeli) magányban - álomlóra, cigányszerelemre; egy hegyen Istenre és önmagára. Közben egyre világosabbá válik számára, hogy mi tesszük rosszá a dolgokat, és megjavítani is csak mi tudjuk őket. A világ egy és oszthatatlan, végtelen és megszámlálhatatlan - a harmóniát az ellentmondásosságban találhatni meg. Higgadtan hömpölygő, három kisregényre tagolt nagyregény, melyben minden lehetetlenség élhetővé, minden önzés identitássá, a lázadás töprengéssé, Erdély tündérvölggyé szelídülhet.