Fiúk és apák

Jó ötven évvel az érettségi után pontosan emlékszem rá, hol ült Potyka vagy Smungó, gyomromban a szorongás, mikor szólít a táblához a felejthetetlen Vermes tanár úr, akiből csak egy volt - és matematikából sem igen akadt több olyan szamár, mint én. Minderről vallani kellett egyszer.
Valahogy így született ez a diákregény.
"Neked könnyű, apa, mert te már voltál egyszer gyerek, de én még soha életemben felnőtt!" - mondja a nagy számonkéréskor Székács Laci. Talán ezt a mondatot válaszolnám, ha megkérdeznék, mi indította el benne a történetet. Felnőttek és gyerekek összenőtt köznapjait egyszerre megzavarja a nagy stikli: diákcsíny és lázadás határán összeszövetkezik három fiú, hogy megmentse a negyediket. Aztán már nem is léphetnek le a vállalt útról, végig kell játszani a mindent kockáztató hazárdot - egészen addig, míg szemtől szembe nem kerülnek az igazsággal. Vége a bújócskának. A felnőtt világ s a gyerekek törvénye végül is összefut - ott, ahol a betyárbecsületnek is le kell tennie a fegyvert az őszinteség előtt.
Vidor Miklós