VII. Olivér

Egy király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válaszzon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot is csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami - VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki fogás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Esetleg az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának - annak, hogy mi is a személyiség - játékos feldolgozása? Mindez együtt - az egyes részek arányát majd a műítészek kibogozzák. Mi elégedjünk meg annyival, hogy hogy kellemes, igen kellemes és szórakoztató olvasmányt kínálunk olvasóinknak, melynek egyik helyszíne a Szerb Antal által oly kedvelt Velence.