A tervhivatal hercege - Elbeszélések

"Pelevin New Yorktól Moszkváig ma a legolvasottabb orosz író, sőt, az egyik legnépszerűbb európai író."Háy János "Nyugodtan rábízhatjuk magunkat Pelevin mesélőkéjére." Podmaniczky Szilárd "Ott lenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar." Háy János Részlet a könyvből: Loading Apró emberi alak szalad a folyosón. Nagy szeretettel rajzolták meg, kissé talán szentimentálisan. Ha megnyomjuk az „Up" billentyűt, felugrik, homorít, egy pillanatra megáll a levegőben, és próbál elkapni valamit a feje fölött. Ha a „Down"-t nyomjuk meg, leguggol, és igyekszik felemelni valamit a földről. Ha a „Right"-ot nyomjuk meg, jobbra szalad. Ha a „Left"-et, balra. Egyszóval különböző billentyűk segítségével lehet irányítani, de ez a négy a legfontosabb. A folyosó, amelyben az emberke szalad, változó. Többnyire valamilyen kőtárna, de néha gyönyörűséges galériává változik, falán keleti díszítésekkel és magas, keskeny ablakokkal. Fáklyák égnek a falon a zsákutcának bizonyuló folyosók végén, a mély aknák fölött átívelő ingatag hidakon pedig kivont karddal ellenségek állnak - ezekkel harcba száll a kis figura, ha megnyomjuk a „Shift" billentyűt. Ha egyszerre több billentyűt nyomunk meg, a figura felugrik, hajladozik, vagy inogva egyensúlyoz peremeken, akár nekifutásból át tud ugrani az aknák fölött, melyek alján éles nyársak meredeznek. A játéknak sok szintje van, az alacsonyabbról fel lehet jutni a magasabbra, a magasabbról pedig visszahullani az alacsonyabbra - közben változnak a folyosók, változnak a csapdák, máshogy néznek ki a korsók, amelyekből az emberke iszik, hogy fölfrissítse életerejét, de egyébként minden változatlan: az emberke a kőfalak és fáklyák közt szalad, a földön koponyák, a falakon rajzok. A játék célja, hogy eljusson az utolsó szintre, ahol a hercegnő várja, de ehhez sok időt kell a játéknak szentelni. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, el kell felejteni, hogy billentyűket nyomogatunk, és át kell változnunk az emberkévé - csak ekkor leszünk olyan ügyesek, hogy képesek legyünk vívni, átugrani a keskeny folyosókon csattogó pengéken, átszökellni az aknák fölött, és végigszaladni a beomló kőlapokon, amelyek csak egy pillanatra tartják meg a test súlyát, bár nincs semmiféle teste a figurának, súlya még kevésbé, mint ahogy, ha jobban belegondolunk, a beszakadó kőlapoknak sincs, bármilyen meggyőzőnek tűnjék is a koppanás, amelyet zuhanásukkal keltenek.