Villantó

,,Nem ezt mondta nekem mindenki, mielőtt útnak indultam? Hogy találjam meg magam? Meg kell találnod magad, mondták. De én nem akartam. A legkevésbé sem magamat akartam megtalálni. Valaki mást akartam találni, olyat, akivel könnyebb bánni, mint velem, akivel jól kijövök, akivel együtt tudok élni anélkül, hogy belehalnék." A világszerte ismert norvég szerző immár második magyarul is olvasható regénye egy író története, különleges hangulatú, többféle stílust és zsánert felvonultató könyv. A szöveg első részében az író gyerekkora utolsó igazi nyaráról mesél, arról a nyárról, amelyet édesanyjával kettesben töltött Oslo-fjordi nyaralójukban. Az év: 1969; a fiú hamarosan középiskolába megy, s néhány nap múlva a Holdra lép az első ember. A regény egyik csúcspontja a fiú édesanyjának érzékeny portréja és kettejük viszonyának kifinomult ábrázolása. A második rész elején hirtelen vágással egy meglehetősen nyomasztó amerikai kisvárosba - valójában a regénybeli író regényébe - csöppenünk, ahol megismerjük Frank Farrellit, a közvetítőt, a legkülönfélébb rossz hírek hozóját, aki valahogy mindig a tragikus események közepében találja magát. A könyv eme epizódja a Coen fivérek vagy David Lynch filmjeinek hangulatát idézi. A harmadik, Epilógus című részben újra az - immár hatvanas évei elején járó - írót halljuk, ahogy visszatekint a maga mögött hagyott szörnyű évre: ,,Először apámat veszítettem el, aztán a regényemet, végül a józan eszemet." A merész és kísérletező regény, mely sajátosan christenseni módon vegyíti a kiábrándultságot az életszeretettel, a szépséget a sötétséggel, nem okoz majd csalódást A féltestvér rajongóinak.