Ki nem álmodozott arról hétévesen, hogy milyen nagyszerű is lenne, ha tudna repülni? Csak dobbantana egyet, és már repkedne is körbe a háztetők felett? És mit tehet az ember lánya, ha történetesen Josefine-nek hívják, és hétévesen egyszer csak kiderül róla, hogy ő bizony tud repülni? Persze mindig is volt a családjában valami gyanús - hiszen nem mindenki lakik egy várban (aminek tornya is van, csigalépcsővel), és ahol a kertben akkora napraforgók nőnek, hogy ki se látszik egy gyerek közülük. És azt sem mondhatja el mindenki magáról, hogy van két boszorkányos nagynénikéje, akik valami furcsa családi titkot őriznek. Nos, talán a legjobb, ha megadja magát a kalandoknak és szorgosan gyakorolja a repülést, hiszen tudjuk, ha valaki különleges képességgel rendelkezik, és jóra használja, előbb-utóbb kivívja a gonoszok rosszallását. Jobb, ha mindenre felkészül.
Ha valaki szívesen olvasta gyerekként Brunella Gasperini könyveit (Én és ők, Mi és ők) a szeleburdi milánói család kalandjairól, imádta Gerald Durellt (Családom és egyéb állatfajták), falta Tom Sawyer kalandjait, Harry Potterre pedig családtagként gondol, nos, annak örömmel jelenthetem, hogy Josefine-nel tovább bővítheti imádott mesehős barátainak számát.