Magyar bazár

Olykor az evésseI is elmondhatunk mindent, vagy szinte mindent. Váratlan szerencse ez Klára számára, mivel a szülei, Zsuzsa és Péter semmit nem osztottak meg vele történetükből, melyet lakatként zárt le a vasfüggöny még magyar anyanyelvüket is mintha elfelejtették volna.
A származásuknak, a múltnak tett egyetlen engedmény Zsuzsa konyhaművészete. Nem csoda hát, ha Klára nagy becsben tartja az egyetlen megmaradt kapcsolatot. Saját bensőséges ábécéjét a paprika magánhangzóiból, a galuska mássalhangzóiból, a dióbél és a savanyú uborka ékezeteiből állítja össze. Minden egyebet úgy kell kitalálnia, elképzelnie: a menekülést Magyarországról 1956-ban, a bácsikáit és a nénikéit, a Duna-partot. Emlékfoszlányokból, elejtett szavakból kell felépítenie identitását, az ő magyar bazárját, feltárni a család történetét a menekülés előtti időkben, és felkészülni a hazautazásra. Igazi eredetkutatás mindez az emlékeket előhívó ízek és illatok segítségével.
A Magyar bazár ritka irodalmi csemege: sorainak emléke épp úgy megmarad az olvasó elméjében, mint zamatuk a szájában.