A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Nem az olvasó hibája, ha nem tudja, kicsoda Vlagyimir Vojnovics, és az sem, ha csak lassan ébred rá, hogy Iván Csonkint csak a moziból ismeri, a cseh Jiri Menzel humoros filmjéből. A regényt ugyanis akkor, amikor íródott (1963-tól), csak illegálisan lehetett terjeszteni, majd részletekben Nyugaton kiadni. Azután a szerzőt emiatt betiltották, meghurcolták és fokozatosan jobb belátásra bírták - azaz nem volt más választása, mint hogy disszidáljon. A Szovjetunió recsegett-
ropogott, majd összeomlott, s ez alatt a pár év alatt az Iván Csonkin azokban az országokban is megjelent, ahol addig a cenzúra tiltotta, azaz minden egyes európai országban, és más földrészeken is, csak Magyarország maradt kivétel. Nálunk Vojnovicsnak mindössze három novellája jelent meg idáig antológiákban, így a hatvanas évek nemzedékéhez tartozó Vojnovics lényegében most, ezzel a kötettel mutatkozik be Magyarországon.
Az Iván Csonkin elsöprő humorú, de nagyon szomorú paródia. Velejéig szatirikus, leleplező és ellenzéki regény. A szovjet hadsereg, falu és "államvédelem" feneketlen ostobasága, sötét elmaradottsága kerül szembe egy nem túl okos és elég csúnyácska kiskatonával, aki szeret enni, inni, formás lánnyal ágyba bújni.
Miközben megismerjük az eltűnt sztálini rendszer abszurditását, azt is meglátjuk a többször megcsavart vicces történetben, lehet-e itt győzni.
Vlagyimir Vojnovics 1932-ben született. Hányatott gyermekkor és ifjúság után érkezett Moszkvába. Az 1., 4., 6., 7. és 10. osztályt végezte el, de egyiket sem egy helyen. Sikertelen felvételik és befejezetlen főiskolák közben és után sokfelé dolgozott, négy évig volt katona. A kazahsztáni szűzföldeken
kezdett novellákat írni. A hallatlan népszerűséget hozó Csonkint 1963-ban kezdte el, első fejezetei a szamizdatból Nyugatra kerültek, ahol 1969-ben jelentek meg. Ettől kezdve az író nem publikálhatott, sőt üldözték. 1973-ban nyilvános levelet írt Szolzsenyicin védelmében, kifigurázta a cenzúrát, ezért kizárták az Írószövetségből.
1980 februárjában közölték vele, hogy "a szovjethatalom és a szovjet nép türelmének vége". Ekkor az ő türelmének is vége szakadt, és elhagyta a Szovjetuniót. Brezsnyev megfosztotta állampolgárságától. Némi vándorlás, többek között a Princeton Egyetem katedrája után, Vojnovics Münchenben telepedett le.