A Fekete-tó

Heni és Eszter élete a kollégium szigorú szabályai között telik: emeletes ágyak, ízetlen menza, szilenciumok, Heni azonban egy kis levegőre vágyik. Hangversenyekre jár, hegedülni tanul, és vidéki otthonában hétvégente próbálja kibogozni, mihez kezdjen az életével.
Ahogy egyre mélyebbre merül a zene világába és a falu határában megbújó láp, a Fekete-tó rejtelmeibe, saját valósága egyre bizonytalanabbá válik. Hegedűtanára többet lát benne, mint ő maga, és idővel mindketten közelebb kerülnek a Fekete-tó titkaihoz.
Völgyi Anna ugyanolyan magabiztossággal és mélységgel tárja fel az emberi kapcsolatok dinamikáját, mint korábbi műveiben, hogy az utolsó oldalig lebilincselje az olvasót. A művészet iránti lelkesedés és a kamaszkor útkeresése fonódik össze ebben a pszichothrillerekre emlékeztető, nyugtalanító atmoszférájú regényben, amely barátságról, felnövésről, valamint az élet fordulópontjait megelőző, észrevétlen pillanatokról mesél.