VS

"Én mindig annak mutattam magam, aki legbelül vagyok akkor hazudtam volna, ha elfogadom azt a címkét, amit ti akartatok rám ragasztani; hát tehetek én róla, hogy a ti világotokban nincs szó arra, ami én vagyok? Ha engedelmesen meglapulok abban a ketrecben, amelyet ti készítettetek számomra és mindenki számára amiben mások talán kényelmesen elférnek, de énnekem a húsomba vágtak a rácsok, az lett volna a hazugság!"
Gróf Vay Sándor költő a magyar irodalom különös alakja Vay Sarolta grófnő pedig még inkább az. A két személy azonban egy és ugyanaz: a Saroltaként született szerzőt fiúként nevelték, Sándor néven szólították, és kora gyermekségétől fogva maga VS is fiúnak tartotta magát. Férfiruhában járt, lovagolt, vadászott, orozott, nőzött, lányt szöktetett, házasodott tette, amit egy korabeli rendes férfiembertől elvárt a világ.

Ha VS történetesen biológiailag is férfinak születik, nagyszerű Mikszáth-hős válhatott volna belőle, hiszen a gróf úr megannyi elszegényedett dzsentrihez hasonlóan nagyszerű, hazafias neveltetést kapott a szabadságharc utáni emigráció egyik tagjától, apjával beutazta a fél világot, majd miközben az ősi birtok apródonként szépen kimorzsolódott a lába alól egyik adósságból a másikba verte magát, hiszen a gavallérnak a pénz nem számít, főleg a szív ügyeiben nem. Azonban ami Vay Sándornak természetes volt, arról Vay Sarolta nem is álmodhatott volna ez azonban nem jelentett gondot addig a pillanatig, amíg Sarolta létezéséről senki nem tudott.

A transzszexualitás amikor egy ember nemi tudata ellentmond a testi nemi szerveinek még manapság is megfoghatatlannak tűnő probléma, amikor pedig már lehetőség van arra, hogy a transznemű emberek operációk sokaságával identitásuknak megfelelő testben élhessenek. A 19. században azonban sokkal egyszerűbb és fájdalommentesebb módszert használtak: a fiúgyermekeket időnként lánynéven anyakönyvezték, ha a szülők nem akarták, hogy csemetéjüket majdan besorozzák az osztrák hadseregbe. Valami ilyesmit csinált az excentrikusnak mondott egykori Vay papa is, ám ő a kor leleményének ellentmondva leánygyermekét nevelte férfiként.

VS vesztét egészen elképesztő módon nem is az okozta, hogy valódi (vagy talán helyesebb úgy mondani: valódi) identitását elfedve, Sándor grófként kétszer is házasságot kötött mindkét esetben hölgyekkel , hanem egy, az apósától felvett kölcsön, amelyet elmulasztott visszafizetni. Az após nyomozása azonban megdöntötte VS amúgy is ingoványra épített történeteit, minek következtében hősünk hamarosan börtönben találta magát és leginkább abban reménykedhetett, hogy az ügyéhez kirendelt elmeszakértő majd azt állapítja meg, hogy nem volt felelős a tetteiért sem házasságkötésekor, sem a kölcsönfelvételkor sem, úgy tűnik, korábbi élete során semmikor.

VS saját magát elemésztő szenvedélyes fellángolásait, folytonos önáltatását, melodrámába fúló szerelmeit, semmiből sem okuló, saját sorsa ellen való állandó munkálkodását elnézve magam is eltöprengtem időnként a gróf úr épelméjűségén és sokszor legszívesebben megráztam volna, hogy térjen már észhez. Azonban VS legnagyobb problémája feltehetően az lehetett, hogy észnél volt: ő tudta, hogy micsoda valójában és egész életét ennek megfelelően élte. Ő, akit okirat-hamisítással és csalással vádoltak, ő volt az egyetlen igaz ember ebben a történetben, aki önmagát soha meg nem hazudtolta és mindig legbenső lényegéhez hűen élt, akkor is, amikor bánatában hónapszámra a részegségbe és a költészetbe menekült, és akkor is, amikor hirtelen felindulásból, pénz nélkül Egerbe költözött, csak hogy a rajongva szeretett szép színésznő közelébe kerülhessen. VS tragédiája azonban az lehetett, hogy ő volt az egyetlen, aki tisztában volt ezzel az igazsággal hiszen az ő világának még megfelelő szava sem volt arra, ami őt leírhatná.