A japán tűzoltók

Wehner Tibor sajátos világlátása a nagy szatirikusokéval azonos tőről fakad: elkoptatott közhelyeket, unalomig ismételgetett szokványhelyzeteket állít fejük tetejére, hogy rámutasson lényegükre tarthatatlanságukra ; máskor az események logikáját vagy éppen logikátlanságát . követi addig, ahol abszurd, groteszk voltuk többé félre nem ismerhető. Ha nem talál készen műfajt magának, teremt: ír már-már versszerű prózát, számos alapvetően vizuális ötletekre épülő drámai kísérletet, honi műfajtalan akármit a televízió napjainkban zajló hőskorában, képes az epigrammatikus töm9rségre s a hagyományos novellára is. Meghökkentő ötletei és agyafúrtan pukkasztó nyelvi leleményei ellenére vagy éppen általuk kétségtelen az író kifejezőereje, az útkeresés mellett alkotói szuverenitása. A látszólagos sokféleség ugyanis félrevezető lehet ; Wehner Tibor prózaversei, novellái, drámai kísérletei elsősorban lírai vallomásokként olvasandók.