Kutyaszorító - A világ legvidámabb kutyahatározója

Az eredeti, 1. kiadás jobban tetszett. A változtatások kissé mesterségesnek tűnnek. A fotók is lényegesen jobbak voltak az 1. kiadásban, humorosak, életszerűek. Ezzel szemben a 2. kiadás fotói kényszeredettek, beállítottak, és szvsz reklámok.

Nagyon jó könyv, bár inkább olvasmány mint határozó, de nélkülözhetetlen, akár az Indul a bakterház.

Én nem olvastam,de azért írok mert nekem van tacskóm és szerintem egyáltalán nem agresszív!Csak önfejű!Az viszont nagyon!

Nagyon jó, vicces mégis sok tanácsot a kis-, és nagykutyák tartásához, tulajdonságaihoz egyaránt.

Király a könyv! Ahányszor olvassuk jókat röhögünk rajta.

biztosan jó, winkler robit is birom..:P

Sziasztok ! nekem nagyon tetszik a könyv ! és minden ami Robiról szól Imádom

biztos jó a könyv csak sajnos nekem nem veszi meg az anyukám

Hát nem tudom nekem nem nagyon jött be!Már előttem említette valaki, hogy nem egy komoly meghatározó inkább vicces olvasmány. Bár nekem nem nagyon tetszett ahogy néhány fajtánál nyilatkozik! De ez van, nem avygunk egyformák!

Nekem a könyvben szereplő Mudi leírása igazán tetszett, nagyon találó volt, és a humoros hangvétele különbözteti meg a többitől. Sajnos a képen látható fehér kutyus, Benito tavaly júniusban, 13 és fél éves korában hirtelen (szívinfarktus?) elhunyt, így már ő sincs az élők sorában. A fényképezkedés tényleg nagy dolog volt, profi, akár az embereknél, ugyanakkor nem egy könnyű feladat, legalább is ami Benitot illette. Rozsdamentes asztalon (mint az orvosnál), lábakat erősen tartva, mert menekülőre fogta, füleket felállítani stb. Végül is sikerült, azóta is kint van az a kép a falamon. Köszönet érte Robinak.