Írástudók alkonya - A frankfurti értelmiség a húszas években

Fölöttébb tanulságos bosszantó s egyben persze szórakoztató ráébredni arra, hogy voltaképpen nem is ismerjük azt, amit pedig meglehetősen jól ismerünk. Holott a húszas évek Frankfurtját a századunknak sok szempontból arcélt adó, ragyogó személyiségek nevét csak találomra elősorolva: M. Buber, Fr. Rosenzweig, M. Horkheimer, H. Marcuse, Th. Wiesengrund-Adorno, E. Fromm, W. Benjamin, K. Mannheim, L. Frobenius, P. Hindemith, S. Freud stb. mindenképpen ismernünk kellene. S éppen ez a nemtudás az, ami felhívja a figyelmet e mű erényeire, s egyben rávilágít a már a részletek részleteibe vesző hatástörténeti vizsgálódások nagyon is valós határaira. A könyv lapjain megelevenedik előttünk az akkori város tarka és izgalmas szellemi élete. Megtudjuk, hogyan jött létre és miképpen működött a ?Frankfurti Iskola", az Afrika Archívum, a Szabad Zsidó Tanház, a Frankfurter Zeitung, a Délnyugatnémet Rádió, amiként azt is, hogy miért alapították és kiknek adták első alkalmakkor a Goethe-díjat. Végül pedig lépésről lépésre nyomon követhetjük a Társadalomkutatási Intézet nácik általi felszámolásának híres-hírhedt történetét. Üzenetként is felfogható, hogy a ?Frankfurti Iskola" intellektuális teljesítményei mindegyre arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem érhetjük be a tények puszta számbavételével, csoportosításával és magyarázatával. Az értelmes életnek ugyanis még a ?kritika" apályának évtizedeiben is szerver része a megértés és megváltoztatás igénye, az az emelkedetten evilági óhaj, hogy egy emberségesebb világnak lehessünk lakói.