Rendszeres teológia 2.

A Rendszeres teológia második kötete négy alapvető teológiai traktátus (a teremtéstan, az antropológia, a krisztológia és a megváltástan) részletes kidolgozását nyújtja. A teológiának az egyetemi gyakorlathoz kötődő tagoltságában azonban egységet teremt a szerző eredeti látásmódja, amelynek alapja az a meggyőződés, hogy a teológiai gondolkodás minden lépését a szentháromsági isteneszme következetes kifejtésének kell irányítania. A szokatlanul kritikus, gyakran provokatív történeti elemzéseket egy rendkívül gazdag gondolkodói életút következtetéseivel párosító kötet azzal a teológiai tudattal szembesíti az olvasót, mely szerint a keresztény vallás igazságának kérdése mindaddig eldöntetlen, amíg a történelem végén maga Isten nem igazolja önmagát az emberiség nyilvánossága előtt. Hogy miként fejthető ki a keresztény meggyőződés ennek az eldöntetlenségnek és a vallások "vetélkedésének" a terében, azt Wolfhart Pannenberg az egyetemes isteni önigazolás terepének (teremtett világ) és elővételezésének (Jézus Krisztus) feltárásán keresztül mutatja be.