Az őskor mészbetétes diszítésű agyagművessége

A Tolna megy több településén is szolgáló tudós-pap, Wosinszky Mór az 1880-as években, Lengyel plébánosaként fedezte fel és ásatta ki a hétezer éves neolit kori lengyeli kultúra első maradványait. Az évekig folytatott ásatás és a megye egész területére kiterjedő feltáró munka végeredményeként állt össze a később a régész nevét felvevő szekszárdi Tolna vármegyei Múzeum első gyűjteménye. A lengyeli ásatások során nemcsak a neolit kultúra, hanem későbbi korok emlékeit is feltárták, így bukkantak a bronzkori mészbetétes kerámia kultúrájának leleteire. Ezen jellegzetes fazekasmunkák (az edény felületébe karcolt díszítéseket kiégetés után fehér mésszel töltötték ki) monografikus elemzésére vállalkozott a szerző 1904-ben tartott akadémiai székfoglaló előadásában. A mű első része a Magyarországon gyűjtött leletek összehasonlításával meghatározza a technika különböző korszakait és térbeli elterjedésének irányát. A kötet második fele a további európai lelőhelyeken feltárt edényeket mutatja be. A kiadványhoz kapcsolódó bőséges képmelléklet rajzai és fényképei gyakorlatilag a korban ismert összes mészbetétes kerámiát bemutatják. A magyar őskori régészet klasszikus munkája ezúttal reprint formában kerül a szakemberek és az érdeklődök kezébe.