Amerikai börtönben (is) írtam

Emigráns íróként 2 hónap múlva bekövetkező (?) 60. születésnapomra ismét magam lepem meg magam ezzel a könyvvel.
Elveimet soha áruba-nem-bocsátó irodalmi tevékenységem 45 esztendeje alatt függetlenségemet megőriztem. Sem a kommunizmus otthon eltöltött éveiben, sem az emigrációban átvészeltek idején sem hazai, sem kinti kiadó nem vett szárnyai alá. A miért-re az olvasó válaszol, hiszen híveim számának nagyságrendi gyarapodásával ellenfeleim súly-csoportja is terebélyesedett, akik nyílt dialógus helyett a hátulról-támadás útját választották, amikor 1997-ben ismét börtönbe juttattak.
A Zas-versek, a Malomfalvi- és Szász-írások provokálta nyakba sugározható, ellenszer nélküli (?) dózis egyenlőre csak időlegesen kapcsolt ki a forgalomból a végleges bénulás bekövetkeztetésére lélekben felkészültem.
Egy kaliforniai magyar barátom 1997 októberi szabadulásomkor halálos ágyáról! vallotta meg nekem annak a befolyásos (?) amerikai, de Magyarhonból elszármazott közéleti személyiségnek nevét, akiről füle hallatára suttogta a fáma ismételt meghurcolásom tervezését és irányítását kulisszák mögül. Bizonyítani nem tudok nem akarok! számomra a bosszú Adonáj-i gyakorlata idegen
Amíg élek, írok legyen a felelet: ez a könyv is, amire büszke vagyok.
1998. január 9.