A másik nő - A női szubjektivitás narratív alakzatai

A posztmodern szubjektivitás tárgyalásában elkerülhetetlen a nemi szerepek figyelembe vétele. Nem lehet elválasztani a feminista kritikai felfogásokat a posztmodern elméletektől, ahogy ez Magyarországon történt a kilencvenes években, erre hívja fel a figyelmet az is, hogy ezek a kérdések a posztmodern irodalmi művek jelentős részében együtt jelentkeznek. A szubjektivitás problémái ugyanakkor sajátosan vetődnek fel a női szempontokat szem előtt tartó gondolkodásban. A kortárs feminista kritika egyszerre néz szembe saját érdekérvényesítő, ideologikus helyzetének erős szubjektumteremtő igényével és a decentrált szubjektum szükségességével. Minden valószínűség szerint a női szubjektivitás nem entitásként képzelhető el, hanem a paradoxonokat, az ellentmondásokat és a nyitottságot magába foglaló folyamatként, amely a mű és a befogadó összjátékában, a retorikus nyelv lezáratlanságában jön létre. A magyarországi fogadtatás elválasztotta a feminista kritikát a posztstrukturalizmustól, pedig a francia és az újabb angolszász irányzatok szorosan kötődnek hozzá. Amíg a jelentős francia és amerikai szerzők tollából jó néhány könyvet fordították le magyarra, addig a hozzájuk kapcsolódó feminista teoretikusoktól csak egy-két tanulmány látott napvilágot a különböző szöveggyűjteményekben. Ezzel a könyvvel csatlakozni kívánok azokhoz, akik a kortárs feminista kritikát megpróbálják a magyar kultúrában is visszahelyezni oda, ahova az tartozik: a mai, az élő, a húsbavágó kérdéseket feszegető irodalmi és kulturális irányzatok közé. A szövegelemzéseim egyfajta kulturális analízisnek is tekinthetők, hiszen kutatói érdeklődésem előterében az áll, hogy az irodalmi művek retorikai viszonyrendszere milyen identitásfelfogásokat hoz létre, termel újra vagy kérdőjelez meg.