Nóra nyári könyvespolca

2015. 07. 20. - Winkler Nóra

Nyár van, ezért hát nyaralunk. Három olyan könyvet ajánlok röviden, amit a vízparti stég, a hőség elől árnyat adó terasz, és a belebambulható, végtelen tenger köt össze.

	Szerelmes verseim Weöres Sándor Nemigen találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné Weörest. Biztos van, de ismerőseim között nincs. Nekem 2013-ban, születésének századik évfordulóján költözött teljesen a szívembe, és ebben nagy szerepe van a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is, mert rendeztek egy virgonc, játékos, váratlanul interaktív kiállítást, közösen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Laborjával, A megmozdult szótárt. Sose felejtem el, hogyan ülnek Károlyi Amyval egymás mellett, hogy szólaltak meg a hozzá írt versek Weöres rajzairól, ha látogatóként elmentünk előttük. Hogy hogyan lehetett szavakat fújni, amik versekké álltak össze a falon, ritmusukat koppintgatni, textilgyümölcsöket kézbe venni, amiből megszólalt, hogy Őszi éjjel / izzik a galagonya. Nyári ebédidőben meg a levegő izzik. Mi unokahúgommal, Verával leveshez terítünk a fenyőágaktól árnyékos asztalon, és nekem eszembe jut a Rongyszőnyeg-ciklus egyik kezdősora, így szól: Valaha ültem Verával zöld lugasban.


	Bélügyek Giulia Enders Ugyaneme nyaralás friss emléke, hogy a tengerpart alacsony szikláin kialakított stégeken fekszünk, a víz inkább zöld, mint kék. Annyira tiszta, hogy látszanak a kis halrajok, köveken napozgató rákok, zúgnak a kabócák, de őket is túlzúgja barátnőnk, aki törülközőjéről Giulia Enders könyvéből kiabál át megszívlelendő mondatokat összeszokott baráti társaságunknak. Egy idő után mind azt vártuk, hogy bemenjen úszni, és addig mi lapozgathassuk a tudományos alapokon nyugvó, de irtó kedves hangon szóló, és bájos rajzokkal szemléltetett könyvet. Giulia kislánykori bőrbetegségeit elunva vette kezébe sorsát, és jött rá szép fokozatosan, mi mivel függ össze a testben. Orvostanhallgató lett, és ez, a máris bestsellerré vált könyv, amit testvére illusztrált, megosztja velünk, mit érdemes tudnunk a test – egyébként varázslatosan kifinomult – működéséről, ha egészségesek szeretnénk lenni és maradni. Óriási ötlet, hogy a fiatal szerző üde, kedves képe van a címlapon, egy olyan lányé, akivel kapcsolatban sose gondolnánk arra, hogy neki amúgy vannak belei, és abban bármi is történne. Sőt, rehabilitálja szegény beleket, amikről leginkább dehonesztálóan szoktunk szólni – hogy kilógnak, hogy valaki húzza maga után –, na de itt ámulva nézzük, micsoda kis precíziós műszerek, amiket például hülyeségek fogyasztásával, össze-vissza evéssel ügyesen tönkretehetünk. Nem fogjuk, ha elolvassuk a könyvet.


	Az emberi kaland Hankiss Elemér Vannak könyvek, amiket képtelen vagyok év közben, szétcincáló munkanapok végén, esti olvasmányként lapozgatni, mert akkora kérdésekkel szembesítenek, amikhez több tér kell, mint húsz perc az elalvás előtt. Ezeket nyárra szoktam egybegyűjtögetni, és az első pár napi intenzív pihenés után már alkalmassá válok rájuk, sőt alig tudok kijönni belőlük. Említettem már futólag Az emberi kalandot. Ez is ilyen könyv, és szerintem a vízpart pont megfelelő helyszíne, azon belül a tenger meg pláne. Nemcsak azért, mert kitér néha a tenger jelentőségére – mert alig van dolog, amire ne térne ki, cirkusztól a hiedelmeken, vicceken, oroszlánbőgésen vagy bevásárlóközpontokon át a hagyományig –, hanem mert a civilizáció egészéről gondolkodik, kérdez, állít olyanokat, amik felforgatják azt, ahogy szeretünk gondolni, és jólesik kinézni belőle a vízre. Szóval ez egy olyan könyv, ami eléggé vaskos és komoly ahhoz, hogy megvegyük, és könyvtárunk egyik alapműveként hosszan álljon érintetlenül a polcon, de pont kiszabadulva a mindennapokból a nyílt vizekre, jól esik elgondolkodni felette.

Winkler Nóra

Kulturális újságíró, néha könyvíró, árverésvezető. E téren szívügye és büszkesége a Bátor Tábor évenkénti jótékonysági aukciója. Olvasás nélkül nehezen lenne meg, ötévesen kezdte a János vitézzel, a szenvedély iskolai magyarórákon, egyetemen az amerikai írók műveiben való elmélyedés során csak fokozódott. Ha lakótereket kell felidéznie, a könyvespolcok képe, hogy melyik cím melyik mellett volt, tisztán beugrik neki. Hálás, hogy munkája legjava kedvtelés, tudta, hogy kulturális területen fogja jól érezni magát. Rádiózott és tévézett, szeret interjúkat készíteni és beszélgetéseket vezetni. Kortárs magyar írókkal különösen, mert pár éve legfontosabb elismerésükkel, az Aegon Művészeti Díjjal dolgozik.

A Nóra polcán könyveket ajánlok – frisseket, még csak előjegyezhetőket, bestsellereket, delikát darabokat, régi nagy kedvenceket. A könyveket párosítom képekkel, festményekkel, fotókkal, mindig olyat keresek, ahol szépen összekapcsolódik művészet és irodalom.

Alex Katz: Round Hill

Tengerparton heverésző baráti társaság, laza oldottság, ráérős nyár.
Együtt vannak, mégis kicsit mindenki magában, befele mélázva, a víz felé bambulva – kapcsolódnak, összetartoznak, de ki-ki azt csinál, amit akar.
Nyaral, leginkább.
Szeretem Alex Katz képeit – velem együtt sokan vannak így –, ‘77-ben festett műve pont passzol az első nyári könyvajánlóhoz, és rögtön jó példával is szolgál: a parton Shakespeare-t olvas a mandulaszemű nő.
Katz 1927-ben született Brooklynban, szülei Oroszországból emigráltak ide. Színésznő mamája és üzletember apja is mélyen érdeklődtek a művészet iránt, fiuk már a gimnázium alatt művészeti órákat vett délutánonként, később pedig festészetet tanult Manhattan egyik jó iskolájában. Diploma után egy nyári ösztöndíjat nyert, és míg korábban vázlatok alapján festett, itt szabad ég alatt gyakoroltak, és ez olyan erős élmény volt, hogy eldőlt, a festésnek szenteli az életét. Tájképekkel kezdte, aztán ráállt a portrékra: barátokat, és leggyakrabban idő közben megismert feleségét, Adát festette. A pop-art előfutáraként is nézhetjük, alakjait egyszínű hátterek előtt látjuk, erős színekkel megfestve. Ha végigpörgetjük az életművet, a tájképek mellett kicsit társasági katalógusként is hathat – művészek, filmesek, táncosok, ismert kritikusok szerepelnek nála. Több mint kétszáz egyéni kiállítása volt a legfontosabb múzeumokban, és ötszáz feletti csoportos. Katz ma az egyik legnépszerűbb élő művész, karakteres, élénk, energikus festményeit boldogan nézik meg tömegek Bécstől Bilbaóig, szerencsés magángyűjtők pedig olyasmi óceánparti házak falain őrzik őket, ami előtt ez a jelenet is játszódik.