Ezerkilencszázhatvanban
született Vámosmikolán, messze a civilizált világtól egy eldugott kis
településen. Volt ugyan anyja és apja is, de annyira szegények és annyira
vidékiek voltak, hogy Háyt az egyszerűség kedvéért nevezhetjük a nép
gyermekének. Első szava sem a polgári körökben szokásos autó vagy pénztárca
volt, hanem a vetőmag.
Háy gyökerei ebben a
tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárba szökkenését már a
főváros dekadens kultúrája határozta meg. Tanárai aggódva kísérték
tevékenységét. Számtalan rossz jeggyel próbálták jó útra téríteni. Külön
kiemelendő az a bukás magyarból, ami végérvényesen elidegenítette szerzőnket az
akadémikus irodalomfelfogástól. Pályaválasztáskor az orosz és történelem szakokat
jelölte meg, s tett néhányszor sikertelen felvételit a Szegedi Egyetemre és
Főiskolára, majd egy sikereset.
Mit
keresett hősünk Szegeden? Egy hegyvidéki legény a pusztákon? A válasz egyszerű:
a barátnőjét, aki oda járt angolra. És mit ad isten, meg is találta.
Háy a gimnáziumi éveket
követően megismerkedett a budapesti élet legsötétebb bugyraival. Haverjai a
társadalmi normák tekintetében kétséges alakok voltak. A költészetről nem
mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett. Aktívan zenélt, majd
81-ben immáron szegedi főiskolásként megalakította az Originál Láger nevű
zenekart, amely néhány demo-felvételt követően feloszlott, mert a zenekar azon
tagjai, akik tudtak zenélni sérelmezték a hullák mennyiségét a szövegekben. Ez
a csalódás végérvényesen derékba törte Háy rockzenei karrierjét.
Maradt a költészet.
Első kötete
a 76-85-ig terjedő időszakot zárja le, de a kor természetéből adódóan csak
89-ben jelenik meg (Gyalog megyek hozzád a sétáló uton).
A kötet
első mondata: „Háy János
nevű személy nem létezik.” Ez a nemlétező személy aztán megjelentet több tucat
könyvet, versesköteteket, novellákat, regényeket, s még egy irodalomtörténetet
is (Kik vagytok ti?). Születnek neki gyermekei, elvégzi az ELTE
esztétika szakát. Háy író,
költő és amatőr képzőművész, de álmaiban még mindig ott áll egy színpadon és a
Szaljut nevű szovjet gitárral nyomja a rokendrolt.
Nagyon várom mindig Háy János könyveit, de ezt félre kellett tennem. Hiába erőltettem, képtelen voltam elolvasni. A cégvezető c. könyvével megegyezően egy egybefolyó szöveg. Számomra élvezhetetlen írás. Nem értem, hogy ezt miért, minek ...