Nyirő József

Valóban a havasok "dzsungel könyve", ahogyan Dsida Jenő vélekedett róla. A természettel való együttélés együtt rezdülés és odafigyelés minden apró jelre, minden változásra, melyeknek okait és jelentőségét utánozhatatlanul ismeri az író és ezt nem is titkolja előttünk. Írói stílusa a legszebb magyar hagyományokon is túlmutat szokatlan szókincsével és filozófiájával.

Nagyon jó könyv! Imádom! Erősnek kell lenni hozzá, hogy egyhuzamban végig lehessen olvasni!

Bár nagyon sok regényt olvastam már a magyar- és a világirodalomból, ez a mű nemzeti öntudatomhoz legközelebb áll, mert közvetlenül rólunk, székelyekről, önérzetes csiki férfiakról és asszonyokról, a Székelyföld gyönyörű tájairól szól! Sokat tanulhatnánk őseink példás összefogásából, különösen most, amikor a székely önrendelkezést szeretnék gyakorlatban megvalósitani.

Már másodjára olvasom ezt a regényt, sose lehet megunni! Valóban reálisan rajzolódik ki II. József és Wesselényi alakja, a kor kérdései és problémái, de ennek ellenére nem ez a regény lényege, hanem a szeretet. A szeretni tudás. Önzetlenül, tisztán, őszintén. Romantikus és virágnyelvű stílusa, ami se nem sok, se nem kevés, tökéletesen átadja a szeretni tudás lényegét. Páratlan - alig találni hasonló nyelvezetet és stílust. Amihez zseniális szereplők és figurák társulnak: különösen Rétyi pap személyében:-) Könnyed olvasmány, pedig teli van mély gondolatokkal, érzésekkel, lelki és szellemi vívódással, valósághű korrajzzal, személyábrázolásokkal.

A könyvet olvasva egy olyan világba csöppenünk, amelyről tudjuk, hogy a miénk, mégsem ismerjük eléggé azt. Nyírőnek ez a könyve nemcsak köszön az embernek, betessékeli az ajtón, hanem tölt is, és nevettet. A vidám epizódokba viszont beszivárog a keserűség is: az elnyomás, a székelyek megalázása. Olvassátok el!

Iskolai kötelező olvasmánnyá kellene tenni! Katarzis!