Kajtár Mária

Emmi és Leo nem tudok most mosolygás nélkül gondolni rájuk. Annyira izgalmas volt belesni a kis világukba, legbelső, titkos részüket megosztó levelezésükbe, hogy egyedül csak az tartott vissza a könyv egy szuszra való végigolvasásától, hogy időnként igazán megorroltam rájuk és egyszerűen le kellett tennem, pihentetni. Megorroltam, amikor játszották a kis játékaikat, a féltékenykedést, a duzzogást, a kicsinyes bosszút, szóval ugyanazokat a köröket, amiket az emberek az íméleken kívüli, való világban is lefutnak. De talán épp ettől lettek valóságosak, emberiek, szerethetőek. Imádtam ezt a történetet, mert bármennyire is kitalált, melyről minden ímélcím tulajdonos csak álmodozhat, mégis benne van az élet, a valóság rideg szava, ami átszabja álmainkat is. Hogy mitől ennyire jó ez a rózsaszínből hétköznapira átfestett sztori? Számomra Emmi fogalmazza meg ezt igazán jól, amikor leírta, hogy mennyi mindenhez és mindenkihez alkalmazkodunk életünkben, ám ezekben a véletlen levelekben lekerülhet az álarc és kikapcsolható a belső cenzúra. Na igen. Pont ez az érzés az, amit mindenki keres, párban, barátban, ismerősben, levelezőtársban. Ez, és az elfogadás: az, hogy így, álarc és cenzúra nélkül is meghallgatást és választ kapnak gondolatai.

Sodró lendületű könyv, nehéz letenni... Mi történik akkor, ha egy betűcsere miatt félremegy egy e-mail, és egy Férfi és egy Nő levelezni kezdenek egymással? A levelek kezdetben rövidek és lényegre törőek, de a humor már ekkor is megcsillan bennük. Aztán egyre személyesebb hangulatúvá válnak, majd mindkettejüket meglepve még annál is több... Megbeszélnek nagy nehezen egy személyes találkozót, ahol találkoznak is, meg nem is, látják egymást, meg nem is, talán tudják ki a másik, talán mégsem... Végig ott van a műben egyfajta lebegtetés, feszültség, huzavona, akár egy szuszra is el tudtam volna olvasni. De mivel nyaralásra vittem magammal, be kellett osztanom, és csak bizonyos mennyiségű részt engedtem meg magamnak egyszerre. Nagyon nehéz volt tartani, és visszafogni magam. Nem volt kétséges, hogy megveszem a folytatást is, már alig várom, hogy olvashassam. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és eljátszani a gondolattal, ő mit tett volna ebben a helyzetben?

A modern levélregény folytatódik: kilenc hónap telt el Emmi Rothner és Leo Leike utolsó levélváltása között, ami azért valljuk be, nem kis idő. És ők ott folytatják, ahol abbahagyták. Illetve csak majdnem, mert mindkettejük életében történtek kisebb változások. Leonak új barátnője lett, Emmi pszichológushoz jár. DE! Érzéseik nem változtak egymás iránt. A regény címének ugyanúgy, mint az előző könyvnél is, szimbolikus jelentése van. Az északi szélben Emmi számára Leo volt a gyógyír, míg ebben a részben a hetedik hullám a változást szimbolizálja... Aki majd elolvassa a könyvet, érteni fogja. :)

Nagyon régóta kerestem egy olyan könyvet Erzsébet királynénkról, ami valóban hiteles képet fest le róla. Ebben az izgalmas, valós levelezés alapján íródott életrajzban megtaláltam mindezt. A könyv remek, s feltárja a maga valóságában királynénk eddig csak sejthető életvitelét. Sajnálatos, hogy mennyire közömbösen állt a pozíciójához elvárt viselkedési normákhoz.Talán a kiegyezés a kivétel, ami élete legnagyobb cselekedete, s nekünk magyaroknak hatalmas mérföldkő, de ott is azt éreztem, s ez a könyv megerősített benne, csak azért húz hozzánk magyarokhoz, hogy dacoljon anyósával, s a bécsi udvarral.....Túl fiatalon ment férjhez, nem tudta igazán felfogni milyen hatalom, milyen pozíció birtokában van, s mindez milyen felelősséggel jár. Az élete ellentmondásos, de mivel mi itt könyveket értékelünk, az viszont a maga nemében remek, olvasmányos és igazi korkép az osztrák-magyar monarchiáról és Erzsébet életéről.

A humor, a romantika és az "önirónia" fantasztikus keveréke. Javaslom a folytatását is rögtön beszerezni - A hetedik hullám - mert egyszerűen "kívánja" az ember lelke a folytatást.

Annyira jó ez a könyv! Érdemes elolvasni.

Imádom! Nagyon jó könyv.

Megsimogatta a lelkemet.

Elképesztően tiszta, fennséges és levegőt kínáló, felemelő, magávalragadó, hiteles és őszinte könyv. Saját magamat leptem meg karácsonyra. Hát, nem bántam meg!!! Mível Sissi rajongó vagyok, így könnyen olvashatónak, emészthetőnek találtam. A alig lehet lerakni. Mindenkinek ajánlom aki szeretne visszaröppeni e hihetetlen világba és megismerni az arisztókrácia ezen oldalát.

Nagyon szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató is. Érdemes egyvégtében elolvasni.

A film nagyon tetszett, remélem a könyv is hasonló :)

Olvastam a könyvet,számomra sok újdonságot adott,pedig elég sokat tudok Erzsébet királynéról. Nem unalmas, akit érdekel a téma, az nem bánja meg a vételt.

Ha valaki olvasta, kérem írjon róla véleményt! :) Szeretném megvenni....

Én minden könyvet elolvasok Erzsébet királynéról, ami megjelenik róla. Mindenkinek szívből ajánlom, aki érdeklődik Sisi iránt.