Nógrádi Gergely

A regény számos természettudományos pontatlanságot tartalmaz. Például a szerző a szürke bálna hangját a "fülsiketítő sivítás", "irtózatos sikoly" szavakkal adja vissza, noha valójában a szürke bálnák hangja mély hangfekvésű, szaggatott, viszonylag nem túl erős, kattogásszerű nesz. A regény fülszövege ezt írja: Két hét alatt körbeússza a földet. A szürke bálna normális úszási sebesége 3-10 km/óra, veszély esetén rövid távon 16-17 km/óra sebességet képes elérni. Így a szürke bálna két héten alatt maximálisan 5 700 km-t tudna megtenni. Ezzel szemben a Föld kerülete az Egyenlítőnél 40 000 kilométer. A fülszöveg a szürke bálna szívének méretét is pontatlanul adja meg: A szíve akkora, mint egy teherautó. Ezzel szemben egy kifejlett, 35 tonnás szürke bálna szíve 130 kg súlyú. A regény következő részlete erősen eltér a szürke bálnák tényleges viselkedésétől: A bálna eközben hirtelen lázas köröket kezdett írni a vízben. A roppant test keltette örvény szélén forgó haböv keringett. Nyilván ez is a zsákmányejtés része volt: az állat arra várt, hogy az áldozata pontosan a kör közepébe hulljon. Néha kint, a nyílt óceánon is így 'játszik'. A levegőbe taszítja, majd mesterséges örvénnyel a mélybe húzatja áldozatát, ahol már senki sem lehet az ellenfele. A szürke bálna sziláscet, és apró rákokkal táplálkozik, amelyeket a tengerfenék homokjából és iszapjából szűr ki. Ebből következően a szürke bálnánál nem lehet "zsákmányejtés"-ről beszélni, ha a szóban forgó "zsákmány" ember vagy más, hasonló méretű élőlény. A kardszárnyú delfineknél gyakran előfordul, hogy farkcsapással a levegőbe dobják a fókát vagy más zsákmányállatot, és akkor ragadják meg, amikor az a vízbe hullik. Szürke bálnák esetében azonban ez a magatartás ismeretlen.

Nagyon jó kézzel nyúltak hozzá, egyetlen pillanatra sem érezni, hogy "megvágták", vagy bármi módon "belenyúltak". Sőt ettől is kedvet lehet kapni az eredetihez. De pl. egy diszes gyerek számára ez sokkal fogyaszthatóbb, érthetőbb, nem kell szótárazni már.

Sajnálom vagy inkább nevetem az olyan embereket, akik úgy alkotnak véleményt egy könyvről, hogy el sem olvassák azt! Nyugodt szívvel állítom, ez a könyv nem lehúzás, nem sajnálatkeltés, s cseppet sem az előnyös oldalt kívánja bemutatni, sem a kép, sem a benne foglaltak által! Egy emlékezés, ez igaz, de róla más könyvet már sajnos nem írhatunk... Egy barát írta, egy olyan, aki látta nevetni, sírni, hanyagnak és kifacsartnak lenni. Aki próbált segíteni, s aki megpróbálta feldolgozni a halálát – egy barátnak!!! Egy olyan barát, aki épp úgy nem értett néha vele egyet, mint mások, aki vitázott is, ha úgy esett, s aki megértette, aki szerette. Ez a könyv egy megemlékezés… Én köszönöm ezt a 2 órás dokumentumfilmet!

A könyv dicséretes. Szép és nagyon szomorú. Ahogy a valóságban.. Sajnálom Györgyit ,igenis értékes ember volt. Köszönöm, hogy olvashattam.

Hogy mennyien és mennyire másképpen fognak még emlékezni az amúgy nagyon szerencsétlen újságírónőre, aki nagyon beteg volt. Akár tetszik akár nem, ez komoly betegség, nem is gyógyítható. No de ettől, még nem kell egy héten több regény is lehúzni erről... no ennyit a jóízlésről.