1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar–orosz–szerb-horvát szakon diplomázott az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szociológus diplomát szerzett.
1970–71-ben a Magyar Rádióban volt újságíró-gyakornok, 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns, az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa volt. 1978-tól az egyetem világirodalmi-, 1991-től esztétika tanszékén tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense. 2008-tól nyugdíjas.
1975–77-ig, majd 1978-ban ösztöndíjas drámaíró és dramaturg volt a budapesti Nemzeti Színházban, 1981 és 1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 1992–1995-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatói posztját töltötte be. 1990–1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanári karát erősítette.
1975 és 1998 között tagja volt a Magyar Írószövetségnek, melyből kilépett. A Magyar PEN Club tagja. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért. 2010-ben az egyik legmagasabb lengyel irodalmi kitüntetést kapta a Messiások című regényéért.
Budapesten él, két gyermeke van.
Díjai:
József Attila-díj (1982); Kritikusok Díja (a Csirkefej című drámáért) (1987); Erzsébet-díj (1990); Déry Tibor-díj (1993); Madách Imre-díj (1994); Szép Ernő-jutalom (1997); a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1998); a Szépírók Társaságának díja (2002); Pro Urbe Budapest (2004); Szép Ernő-díj (2004); Dramaturgok Díja (az Elsötétítés című drámáért) (2004); Kritikusok Díja (a Koccanás című drámáért) (2004); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozat (2005); Füst Milán-díj (2005) Kossuth-díj (2006); AEGON Művészeti Díj (2006); Visegrádi Díj (2009); Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj (a Messiások című regényért) (2010); Artisjus Irodalmi Nagydíj (2012); Az évad legjobb magyar drámája (Helló, dr. Mengele!) (2015)
Kötetei:
Kerengő (regény), 1974; História (versek), 1977; Az Ikszek (regény), 1981; Miroslav Krleža (monográfia), 1981; A békecsászár (Öt dráma), 1982; Magániktató (esszék, kritikák, tanulmányok), 1985; A közép-kelet-európai dráma a felvilágosodástól Wyspiański szintéziséig (tanulmányok), 1986; Álmodtam neked (novellák), 1987; Csirkefej (Öt dráma), 1987; A Jövevény (regény), 1990; Kanásztánc (esszék, tévékritikák), 1992; T-boy (novellák), 1994; Mohózat (Hat dráma), 1997; Shakespeare szerepösszevonásai (tanulmány), 1997; Álmodtam neked (régi és új novellák), 2000; Jámbor Judit: Amíg játszol (Beszélgetés Spiró Györggyel), 2000; A Jégmadár (regény), 2001; Honderű (Négy dráma), 2002; Mit ír az ember, ha magyar (esszék 1994–2003), 2003; Három dráma, 2003; Koccanás (komédia), 2004; Fogság (regény), 2005; Fogság – Széljegyzetek, 2006; Messiások (regény), 2007; Feleségverseny (regény), 2009; Tavaszi Tárlat (regény), 2010; Kémjelentés (novellák), 2011; Kerengő (regény), 2012; Magtár (esszék), 2012; Diavolina (regény), 2015; Válogatott esszék 1979 – 2016, 2016; Kőbéka (regény), 2017.
"Borzalmas" egy könyv! Letehetetlen letenni, ugyanakkor nem lehet egyből végigolvasni, mert a rengeteg ismeretanyag állandó visszalapozásra kényszerített. Rengeteg alak (némelyik csak egy mondatban említve),helyszín, szituáció. Szinte hihetetlen, hogy egy ember, egy író képes legyen ilyen mennyiségű ismeretanyagra szert tenni, és ezt olvasmányossá, élvezhetővé tenni. Csak csodálni tudom! Nekem némi segítséget nyújtott, hogy olvastam (és most is a pocomon van) Donald Rayfield Sztálin és hóhérai című könyve. Így a "Spiró figurák" egy részét el tudtam helyezni. Gratulálok (ha ez számít valamit) és ajánlom mindenkinek.