Az antalli pillanat - A nemzeti történelem szerepe a magyar politikai diskurzusban, 1989-1993

Miért vitatkoztak annyit a rendszerváltás idejének magyar politikusok Trianonról, a Horthy-rendszer restaurációjának veszélyéről, az 1945-1947-es koalíciós idők aktualitásáról, 56 üzenetéről? Az 1990-es évek elejének politikai szereplői, lett legyen szó a köztársasági elnöki intézményről, a címerről, az önkormányzati rendszerről, a vezető kormánypárt belső viszonyairól, a jogállamiságról, a földkérdésről, a szociális ellátórendszerről vagy bármi másról, rendre visszataláltak a történeti vitakérdésekhez. Ez a jelenség régóta foglalkoztatja a politikatudomány művelőit, és visszatérő témája lett a demokratikus átmenet éveiről szóló elemzéseknek is. Mindennek ellenére a mai napig nem született monografikus igényű feldolgozás a témáról, amely igyekezett volna a historizáló politika jelenségét a maga komplexitásában értelmezni. Az antalli pillanat ezt a hiányt pótolja, mégpedig rendhagyó módon. A nemzeti történelmet nem a szimbolikus politikai küzdelmek eszközeként, hanem a politikai vitákat strukturáló politikai nyelvként kezeli, olyan más, korabeli nyelvek alternatívájaként, mint a népi mozgalom révén ismerős etnoradikális, a reformközgazdászok, politológusok, szociológusok munkája nyomán kialakult szociologizáló vagy a rendszereket túlélve létező államrezon-nyelv. A miniszterelnök, Antall József pedig azért válhatott e könyv egyik főszereplőjévé, mert ő volt az, aki a leginkább koncepciózus módon igyekezett minden politikai kérdést "lefordítani" a nemzeti történelem nyelvére.