Bírák könyve - Hallgatásra ítélve

E könyv szereplői - megjelenésükig - nem tudnak egymásról. A bírák nem tudták kik azok a közszereplők, akik véleményt mondtak róluk, és a bíróságokról. A közszereplők nem tudták előre ki lesz az a bíró, aki válaszol majd gondolataikra, anélkül, hogy ismertették volna vele azokat.

Miért éppen ők?

Olyan közismert személyiségektől igyekeztem megtudni, mi jut szükbe arról a szóról, arról a fogalomról, hogy BÍRÓ, hogy milyen számukra az ideális bíró, akik maguk is vagy jogászok, vagy valamilyen rejtélyes, vagy kevésbé rejtélyes okból különösen vonzódnak a joghoz. Van köztük színész, újságíró, volt legfőbb ügyész, egykori ombudsman, alkotmányjogász, esztéta, politológus, egyetemi oktató és televíziós személyiség.

Sok mindent elmondtak. Jót is, rosszat is. Lehet velük egyetérteni, vagy egyet nem érteni. És lehet velük vitába szállni. A könyvben megszólaló bírák - akaratlanul is - ezt teszik.

E könyv szerzője maga is bíró. De nem csupán bíró, hanem egyben szóvivő is. Vagyis olyan bíró, aki kivételezett helyzetben van: beszélhet. Beszélhet és írhat. Beszélhet és írhat a bírósági ügyekről, a bírákról, a kollégáiról.

E könyv róluk szól. A bírókról. Legyen ez a bírák könyve.