Tragédia Burmában

A mű egészen 1989-ig az egyetlen legálisan kiadott Orwell-mű maradt Magyarországon. Hőse Flory, az 1984 Winstonjának előképe. Tulajdonképpen nem hős, mégis mindent a végsőkig kell vinnie, mégpedig abban a határhelyzetben, amit a halódó gyarmatbirodalom és rabszolgasorban tartott burmai lakosság találkozása jelent. Burmai szeretője és angol szerelme verhetne hidat a két világ közé, de Flory - bár maga sem tudja, már semelyikhez sem tartozhat, mert az ártatlanságát elvesztette, de nem hajlandó a tapasztaltak képmutatására. "- Barátom, barátom, megfeledkezik a keleti jellemről. Hogyan is fejlődhetnénk a magunk apátiájában és babonáival? Önök legalább törvényt és rendet hoztak. A rendíthetetlen brit igazságszolgáltatást és a Pax Britannicát. - Pax Britannica az, doktor, vérbajos Britannica. Különben is kinek hozott békét? A hitelezőnek és az ügyvédnek. Persze, hogy fenntartjuk a békét Indiában, saját érdekből, de hová vezet ez a sok törvény és a rend? Még több bankhoz és még több börtönhöz." ... "Nem tagadom, hogy bizonyos tekintetben modernizáljuk az országot. Nem tudjuk nem megtenni. De mire befejezzük, szétverjük az egész burmai nemzeti kultúrát. Valójában nem civilizáljuk, csak beledörgöljük a saját mocskunkat. Hová vezet ez a haladás, ahogy ön nevezi? A mi jó öreg gramofonokkal és keménykalapokkal berendezett disznóólunkba! Néha azt gondolom, kétszáz éven belül mindez - lábával a szemhatár felé intett - mindez eltűnik: erdők, falvak, monostorok, pagodák - nem marad belőlük semmi. A helyükön egymástól ötven méterre épített rózsaszínű villák pompáznak majd, végig a hegyoldalakon, ameddig ellát, egyik villa a másik után, és mindegyik gramofon ugyanazt a dallamot játssza. Az erdők mind letarolva - elpépesítve a News of the World számára, vagy beledarálva a gramofonok ládájába. De a fák bosszút állnak..."