HVG Plusz Gasztro és Utazás - Aszú mítoszok nélkül

Az úriember, akinek szőlővirág szaga volt - mi más is lehetne ez, mint egy gyönyörűséges Krúdy-írás címe. Főhőse egy őszi ,,lehullott levelű" esti koccintós összeboruláson meséli el, milyen is volt, amikor évekig járta a régi Magyarország pincéit, hogy jelentésben számoljon be szőlők, borok, hordók állapotáról az őexcellenciás miniszteri megbízójának. A szolgálati ideje az ezredik pincelátogatásnál telt ki. Azt nem mondjuk, hogy elirigyeltük az egykor volt remek állást, de igyekeztünk felderíteni, hogy milyen az aszú mítoszok nélkül, amikor nem a botritisz csodájáról regélünk, hogy kerül össze Tokaj-Hegyalján a futócipő, a borospohár és a bevásárlókosár, mi újság a hegyközségek háza táján, mit is jelent a ház bora, no és mit lehet kezdeni a szőlő levének kipréselése után bámulatos átváltozásra képes maradékokkal. Fókuszáltunk (majdnem) mindenre, ami bubi, de nem champagne. 34 prosecco, cava, pezsgő került a poharunkba, kerestük a mindennapok legbarátságosabb gyöngyöző kedvderítőit, ügyelve a tanácsra, hogy az életben az egyik legrosszabb dolog meleg pezsgőt inni. Meghallgattuk a szakma nagy öregének történetét, aki egy, még tán az előbbinél is fontosabb dologra figyelmezett: minden az alapbornál dől el. A megfelelő szőlőből, megfelelő időpontú szürettel, színléből készült alapbornál... Persze közben kicsit megfáradtunk, megéheztünk, megpihentünk Egerben, Encsen, Miskolcon, Mádon stílusosan. Erdők, mezők, vizek s persze szőlők őszi ajándékaival töltekeztünk az évszak konyháján. Erőre kapva vendégeskedtünk 48 órát a lovagok szigetén, átruccantunk a Fertő tó túloldalára, elrepültünk a kontinens egyik legöregebb városába, odébbálltunk a multikulturális német fővárosba. Bakancslistás ikonikus helyeken proseccóztunk, kortyoltunk zöld bort, vöröset, rózsaszínt, feketét. Aki nem hiszi, járjon utána.