Kövér Lajos színre lép

Kövér Lajos olyan kövér ember volt, hogy akkora karosszék kellett neki, mint egy hajó. És olyan kövér, hogy akkora ágyban fért csak el, mint egy repülő. És olyan kövér, hogy nem ehetett kisebb asztalról, mint egy ház. Mert ha annál kisebb és gyengébb asztalról evett, hát elég volt rákönyökölnie, és reccs, az asztallábak elroppantak, mint a hurkapálcikák. Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el. Mégpedig azért, mert szinte az egész utcában nem élt senki más, csak ő, Kövér Lajos. Egy barátja viselt rá gondot, akit Sovány Lacinak hívtak. Lacira mindig számíthatott, lement a boltba tejért- kenyérért-párizsiért, és ráadta a pizsamát Kövér Lajosra, amikor már azt sem tudta felvenni. A sok mozgatástól, cipekedéstől Sovány Laciból idővel tagbaszakadt, izmos ember vált, akire felfigyelt Súly Elemér, a súlyemelőedző. Így aztán a barátok egy súlyemelő-világbajnokság kellős közepén találják magukat, majd kisvártatva felbukkan egy csomó nemzetközi hírű súlyemelő, egy csomó lepotyogott kőműves, egy csomó óriás méretű tarka zokni, egy könyékig olajos autószerelő, no meg egy fehér ló... nyolcéves kortól ajánlott.