Magyar kerékpárok

Azt mondják, a biciklizést nem lehet elfelejteni. Nos, az olvasó, aki kezében tartja ezt a tudományos igényességgel megírt, de meghökkentő vagy mulattató adalékokkal is bőven szolgáló könyvet a kerékpár felfedezéséről, műszaki fejlődéséről és hazai gyártásának alakulásáról, egészen biztos lehet benne, hogy mostantól a biciklihez fűződő ipartörténeti érdekességeket is hajlamos lesz megőrizni az emlékezetében. Mert ez a könyv tárgyát, információtartalmát és ismeretterjesztő jellegét tekintve egyedülálló. Hogyan lett a velocipédből kis híján vasparipa? Hány kereke is van a biciklinek? Hogyan jutottak el a kerékpár ősei közé sorolható futógéptől a fekve hajtott rekumbensig? Mire használták a kerékpárt a háborúban? Hányan ülhetnek egy kerékpáron? Miért kellett adót fizetni 1889-ben a kerékpár tartásáért? Miben különbözik a versenykerékpár a parasztbiciklitől? Miből lett a mountain bike? Agyváltó vagy láncváltó? Hány sebességfokozatot tudunk kihasználni? Miért kellett a fakerék helyett tömörgumi, majd légabroncs? Milyen az, amikor a bicikligyártás szóbeli licencszerződésen alapul? Ki reagált okosabban a gazdasági világválságra: a kerékpárgyártását leállító Weiss Manfréd, avagy a gyártást beindító Kühne? Milyen célt szolgálnak a gyártók vázszámozási rendszerei? A kérdések megválaszolásában a szerző egyaránt támaszkodik műszaki ismereteire és levéltári kutatásaira, másfelől olyan személyekkel folytatott interjúkra, akik sajnos már nincsenek közöttünk. A témában való elmélyülést hatalmas képanyag és gyári dokumentumok egész sora segíti.