Új társadalomhoz új embert és új pedagógiát!

A 20. századi egyenlőségpárti, antikapitalista és demokráciaellenes pedagógiákról szól ez a könyv. Pontosabban az egyenlőséghívő, a kapitalizmust tagadó politikai mozgalmak pedagógiai ágáról van benne szó. Az igazságos és boldog jövő kompetenciájával rendelkező gyermek szakszerű nevelését és érdekeit védő pedagógiai eszmék és oktatáspolitikák 20. századi történetének egy szeletével találkozik az olvasó. A két világháborút követő esztendőkben a nagypolitikai mozgalmak mindegyike, amint hatalomhoz jutott, ideológiájának megfelelően kizsákmányolástól mentes, egyenlőségen alapuló új társadalom felépítéséhez látott, amelynek végső diadalát meggyőződésük szerint a reformpedagógia neveltje, az új embertípus fogja kivívni és ünnepelni. E gondolat alapján a demokráciát megőrző államok indultak el az egyik irányba, megteremtve a jóléti államok iskolakultúráját, a másikba pedig a tekintélyelvű, totalitárius államok. Mussolini, Hitler, Bucharin-Lunacsarszkij politikájának Új Embere már nem a porosz hagyományú iskolában nevelődik, hanem Montessori, Dewey Kilpatrick, Stenley Hall és mások pedagógiai módszerei szerinti iskolában. Az 1930-as évek általános konzervatív fordulatában, Montessorinak mennie kellett, Sztálin kriminalizálta a progresszív pedagógiát, amelyet megismételtek valamennyi szovjet befolyás alá került szocialista országban 1950 környékén. Nos, erről lehet olvasni e könyv lapjain.