A 100 legjobb kenyérféle

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk...` -- hangzanak fel százmilliók ajakán nap mint nap az ősi ima szavai. Mert a kenyér -- élet. A legtöbb kultúrában ősidőktől fogva különös (sőt vallásos) tisztelet övezi a kenyeret. Valószínű, hogy az őskori emberek eleinte az éretlen, még tejes, édes vadgabona- szemeket kicsipegették a kalászból, és ezzel egészítették ki élelmüket. Az érett gabonaszemek már hosszabban tárolhatók, így ezeket tarisznyába kötve a vadászok magukkal vihették az útra élelemként, a sikeres vadászatig. A gabonaszemeket összerágva fogyasztották. A törzs helyben maradó tagjait (asszonyok, gyerekek, idősek, sérültek) sokszor csak a rágással aprított és a nyál amiláz enzimjével emészthetővé tett gabonakása tartotta életben. A fáradságos és időigényes rágást idővel felváltotta az az egyszerű eljárás, hogy az összetört, szétzúzott gabonaszemeket vízzel keverték, és az így nyert kását némi pihentetés után fogyasztották. Az ősi kenyér szó eredetileg ezt a nyállal vagy vízzel készített kását jelentette. Ebből az ősi kásából született a sör (folyékony kenyér!) is: a rágással vagy vízzel készített, jól megerjedt kásából kesernyés, alkoholtartalmú ital készíthető.