A boldog ember I-II.

"Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földműves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött." Ezzel a - kétségtelenül Móricz Zsigmond által fogalmazott - szöveggel hirdette annak idején a regényt a kiadóvállalat. S nehéz lenne tartalmát és célzatát ennél tömörebben és világosabban összefoglalni: valóban az egyszerű, szegény tiszaháti paraszt életének pontos, hű tükörképe- de egyúttal s ettől elválaszthatatlanul vad, éles tiltakozás saját kora ellen.... Joó György, a magosligeti szegényparaszt története Móricz Zsigmond egyik legcsodálatosabban sikerült alkotása: ebben valósítja meg mind között a legtökéletesebben a beszélt nyelv, a paraszti mesélés irodalmi megszólaltatását. Móricz egyik legnagyobb művészi ereje mindig az volt, hogy úgy tudta visszaadni riportban, karcban egy-egy ember szavait, hogy azon keresztül nemcsak egy jellem, de egy társadalmi környezet s történelmi korszak is teljesen kibontakozott."