A dunai hajós (Jules Verne összes művei 1.)

ELŐSZÓ Részlet: 1876. augusztus 5-én, egy szombati napon, nagy, zsibongó tömeg töltötte meg a Halásztanyához címzett vendéglőt. Az énekszó, a kiáltozás, az összevert poharak csengése, a taps és üdvrivalgás fülsüketítő lármává folyt össze. A zajt csaknem szabályos időközönként harsogták túl azok a "Hoch!" kiáltások, melyekkel a németek szoktak hangot adni túláradó jókedvüknek. A vendéglő ablakai közvetlenül a Dunára néztek, a bájos Sigmaringen városkának szélén. Sigmaringen a Poroszországhoz tartozó, de csaknem a nagy közép-európai folyam eredeténél fekvő hohenzollerni területbeszögellés székhelye. A vendéglő kapuja fölé cifra gót betűkkel festett cégér hívogató szavának eleget téve itt gyűltek össze a Dunai Ligának, a különböző Duna-völgyi nemzetiségekhez tartozó horgászok nemzetközi társaságának tagjai. Effajta vidám összejövetel nem is képzelhető el alapos ivászat nélkül. A vendégek bőségesen kortyintgatták a jó müncheni sört és a tüzes magyar bort. Pöfékeltek is jócskán, és a nagy termet teljesen betöltötte a hosszú pipákból szüntelen gomolygó illatos füst. A társaság tagjai már alig látták egymást, de, hacsak nem voltak süketek, szerencsére még szót érthettek a kábító zsivaj ellenére is.