A forró föld küldötte

Részlet a könyvből: A fekete lánynak ringó járása volt. A cukorültetvényről jött, éles késsel a kezében, amely könnyedén szeli át a nád tövét s utat vág a sűrű bozótban. Fáradtan igyekezett hazafelé, Olier úr ültetvényéről s a kertek felé tartott, amelyeket körülnőtt a kaktusz, mint valami zöld kerítés. Gilbert a domboldalon húzódott meg, a mangófák közt, mert tudta, hogy erre megy haza a lány. Halkan énekelni kezdett s a szél a fák közt terelgette a dalt az új szélére. A lány megállt, körülnézett. Ekkor Gilbert közelebb jött s megszólította. - Juliette!... Gyere ide, beszélnivalóm van veled... Hajlékon y, telt alakja kicsit összerezzent, aztán csodálkozva indult felfelé. - Miért nem apáméknál vártál meg, valami baj van? - Nincs semmi - felelte türelmetlenül a fiú -, csak négyszemközt akartam beszélni veled... Elindultak felfelé a széles fatörzsek között. A lombok olykor rájuk hajoltak, a bozót eléjük állt, Gilbert karjaival nyitott utat. Nem először jártak erre, mégis megdobbant a szívük, amint az út eltűnt a szemük elől; mentek felfelé, egymáshoz s a növényekhez súrlódva, a csöndben.