A harmadik történet

Balla Zsófia hét év után jelentkezik új verseskötettel, s ez a tény arra utal, hogy költészete egy nagyobb léptékű készülődés eredménye, hosszabb lélegzetvétel tanúsága. Témaköre talán örök: születés, várakozás, csalódás, félelem, hitetlen hit, bukás és a halál iránti infiatag bizalom. Új kötetének egyik legszebb vonása, hogy nem akar többet és díszesebben írni, mint amit mondandója megkövetel. Eget és földet idéz, mint a hulló kövek, és egyszerien ismertet rá arra, amit már ismerünk. Költészete azért emlékezetes, mert az emberi létezés alapkérdéseit megrázó tapasztalatok birtokában taglalja, és azt sugallja: minden emberi lépés eséllyé válhat, a legutolsó is. A zárt forma oltalmában a törékeny, tünékeny emberi és történelmi távlatot keresi, egyre tisztább és sötétebb hangon.