A harmincéves asszony

Honoré de Balzac. Az irodalomtörténet tudósai nem tudják, hová tegyék. Egyik romantikusnak vallja, a másik realistának, a harmadik: minden ízében naturalistának. Akad, mint Brunetiére, aki azt fejti ki, hogy gyökerében az eszményítő irány képviselője és csak technikája a realistáké. Taine szerint nagyobb költő, mint Shakespere, mások a harmadrangú írók között jelölik ki helyét. De akár bámulói, akár ellenségei bírálják: nehezen birkóznak feladatukkal. Mintha kis lámpással valami őserdőbe akarnának bevilágítani. Akik csak a rengeteg ormótlan szörnyetegeire szeretnének rámutatni, önkénytelenül ráhullatnak egy-egy sugarat a sűrű lomb között meghúzódó színes madarakra, különös szépségű virágokra, ragyogó pillangókra és bársonyos pázsitokra is.