A herencsényi mesemondó. Herencsényi mesék, mondák...

A sorozat negyedik köteteként egy 2002-ben „A népművészet mestere” címmel kitüntetett palócföldi mesemondó teljes szövegfolklórrepertoárját adja közre. Sok tekintetben különleges, archaikus folklóranyagot, amely nem csupán egy személy, illetve egy adott település (Herencsény), hanem az egész tájegység vonatkozó folklórját képviseli. A nemzetközi folklorisztikában a magyar népmese-kutatás mutatta fel a legtöbb olyan népi egyéniséget, akinek tudásanyaga néprajzi kötetekben is napvilágot látott. E hagyományba illeszkedik Magyar Zoltán gyűjteménye is, azzal a nem elhanyagolható momentummal egyetemben, hogy a kötet adatközlője a legutolsó tradicionális mesemondók egyike, és az általa elmondott népköltészeti alkotások száma is kiemelkedően nagy (125 szöveg). E szövegek többsége műfajilag mese, melyek sorában kivált a legendamesék és tréfás elbeszélések aránya meghatározó. Kivált a tréfás mesék sorában találni igen sok, folklorisztikailag is kuriózumnak tekinthető népköltészeti alkotást. Gazdag a gyűjteménye a különféle bibliai apokrif történetekben, valamint a műfajilag a mondákhoz közelebb álló helyi kötődésű vallásos tárgyú narratívákban is. A közreadott szövegeket részletes elméleti tanulmányvezeti be, mely kiegészül a szövegek jegyzeteivel, tipológiájával, valamint függelék gyanánt a tájszavak jegyzékével és az északi magyar nyelvterület mesekutatásának bibliográfiájával.