A jelenségek univerzális kapcsolódása

Szádeczky-Kardoss Elemér könyve elején leírja az anyag- és energiaáramlások néven rendezett ankétok történetét. Ezek a tudományos összejövetelek azzal a céllal szerveződtek, hogy kialakítsák a földtudományoknak egy egységes keretű tárgyalását. Ezek az ankétok képezték a kiindulópontját a szerző által létesített - általános cikluselméletnek nevezett - gondolatláncnak. A szerző ezt a földtudományokra vonatkozó egységbe foglalási törekvését az egész világ minden jelenségére igyekszik kiterjeszteni és a folyamatokat azok ciklitása (fejlődése, tetőzése és hanyatlása) alapján csoportosítja az egymásra hatásukat feltételezve egységes rendszerbe foglalja. Eddig ez elég megszokott kutatási módszer, hiszen minden folyamat vizsgálatánál először azt kérdezzük, hogy létezik-e és ha létezik, akkor milyen visszatérési jelleg ismerhető fel a jelenségben; utána pedig, hogy milyen más jelenségekkel kapcsolatos és jelentkezik-e azokban is ugyanolyan ciklicitás. A jelenségek összefüggésének ilyen alapú vizsgálata nagyon széles határok közötti egységesítést ígér. Az egyes szaktudományok határai is elmosódnak. Ez a széleskörűség csaknem filozófiai mélységeket takar. A szerző ebben az általánosításban a természettudományok jelenségei mellett kitér az emberi tevékenységgel kapcsolatos jelenségcsoportokra is, foglalkozik a tudomány, a művészet, a társadalom és a történelem folyamataiban fellelhető ritmusokkal, és megállapítja, hogy egy-egy jelenség ciklicitása függ a rendszer méreteitől, bonyolultsági fokától és ezen keresztül bizonyos osztályokba sorolható. Ezen az alapon egy rendkívül kiterjedt összefoglaló világképet igyekszik kialakítani.